A magyar nemesség kialakulása már a 10–11. században elkezdődött. Ebben az időszakban a nemzetségek mellett azok a családok rendelkeztek kiváltságokkal és földbirtokokkal, amelyek kiemelkedő hűséget tanúsítottak a király iránt, részt vettek a hadjáratokban, illetve az ország vagy a határok védelmében.

E családok egy részéből alakult ki később, főként a 17–18. században, az erdélyi nemesség legfelső rétege, az arisztokrácia, vagyis a főnemesség. Ha az uralkodó valakit főnemesi rangra emelt, az rendszerint valamely, Európa-szerte ismert főnemesi cím – például bárói vagy grófi rang – adományozásával járt.

Erdélyben megközelítőleg ötven főnemesi család élt. A nemesi és főnemesi családok gyakran rendelkeztek nemesi előnévvel és címerrel. Az előnév általában arra a településre utalt, ahonnan a család származott, vagy ahol jelentősebb birtokai feküdtek. A címerek sajátos jelképrendszerrel rendelkeznek: az egyes alakoknak, tárgyaknak és színeknek külön jelentésük lehet. A címerekkel foglalkozó tudományágat heraldikának nevezzük.

A következő feladatban jelentős erdélyi nemesi családok nevét kell összekötnöd a hozzájuk tartozó nemesi előnévvel és ranggal.